Elöző oldal

A kölyökkorhoz tartozik még a sétáltatáshoz szokatatás. Ezt minden kutya szereti, éljen lakótelepen vagy kertes házban. Ez ugyanis kizökkenti a kutyát, valami más vár rá, mint otthon, és ezt nagyon igényli. Amelyik kutya nem szeret sétálni, annak valami nagy oka van. A beagle-ről kialakult vélemény, hogy szökös fajta és hogy nem lehet elengedni. Ott kezdeném, hogy a kutyasétáltatás kezdete a 3 hónapos kor, amikor a 4 kezdő oltás megvan. Ettől mindeki belátása szerint térhet el. Az első séták úgy néznek ki, hogy megy a kiskutya (ha megy) ahová akar, és a gazda követi őt a póráz végén. Ez három-négy séta után megfordulhat, de vigyázva, hogy a pozitív benyomás megmaradjon a kicsiben (néha egy kis furfang nem árt).
Általában egy hét után, amikor még nem túl magabiztos, lecsatolom a porázt, a kicsi - mivel a gazdánál érzi magát biztonságban, általában szívesen jön a hívószóra. Ezt jutalmazás kövesse - érdemes éhesen menni sétálni, akkor jobban hajlanak a szóra. Akinek van idősebb, szófogadó - kutyája, annak ez nem jelent problémát, aki ismer ilyet, - a kutyasétáltatás sokszor összehozza az embereket - azoknak szintén nem.
Aki egyedül van a kutyájával, az olyan helyet válasszon, amit még a kutya nem ismer és nincsenek zavaró körülmények. Ha az első próbálkozások sikeresek, ahol csak néhány lépésről indul a visszahívás, fokozatosan növeljük a távolságot.
A jutalom soha ne maradjon el. Ezután, ha eltávolodik a kiskutya, nézzük, hogy mikor figyel ránk, de ne hívjuk, forduljunk meg és keltsünk valami “jó” zajt (pl. tápos zacskó), ha visszajön, nagy dicséret és jutalomfalat a zacskóból. ezzel elérhetjük, hogy a szeme sarkából mindig ( a legjobb szimatolás közben is) figyeljen bennünket.
Veszélyes helyek elött (közlekedés, friss vadnyomok, nem barátságos kutyák) mindig vegyük pórázra a kutyát! A sétáltatásról azért érdemes ennyit beszélni, mert ha nem mozog eleget a beagle, az egy csomó probléma forrása lehet, arról nem is beszélve, hogy a tanult viselkedési-formákat sincs módja idejében elsajátítani , sőt nem tud hozzászokni kellőképpen a séta alatt őt érő ingerekhez ( zajok, illatok, mozgások stb.), ettől később félénkké, zárkózottá válhat.

A szökésről.

Nekem eddig (10 év) háromszor szökött el beagle-m. Elöször egyik felnött kutyám esti sétánál, a hegyláb alatti cserjésnél, egy vaddisznót hajtva fel a hegyoldalba tünt el. Sokáig hallottam a távolodó ugatást, az lején még egy-egy horkantást is. A cserjés megakadályozott abban, hogy utána tudjak menni. Két óra múlva a kutya visszajött ugyanoda, ahonnét indult. Azonban azt az érzést, amíg vártam, azt nem kívánom senkinek, ahhoz kötélidegek kellenk.
Másodszor építkezésünk alatt (hiányos kerítés, éppen nem volt elég idő a kutyák sétáltatására) szökött ki két kutyám a kerítés alatt, és nyakukba vették Szentendrét. Hol innen, hol onnan telefonáltak az ismerősök, hogy látták a kutyákat. Éjjel fél tizenkettőkor adtuk fel a keresést a családommal. Reggelre, mire a kakas kukorékolt a szomszédban, hazajöttek. És ilyenkor még meg is kell dicsérni őket, hogy milyen ügyesek voltak!
Harmadszor pedig egy fiatal kanom sétáltatás közben megijedt egy szokatlan zajtól. Fiatalok jöttek szembe gördeszkával és mikor ugrattak velül az nagyot csattant. A kutya mögöttünk volt - én beszélgettem - , nem vettem észre mindjárt, csak fél perc múlva és ő már elszaladt az utcák közt. Másfél óra múlva 2 kilométerrel arrébb találtuk meg, akkor már láthatóan a hazafelé vezető utat kereste, és nagyon örült mikor meglátott minket.

Ezek a problémák is csak azt a fontos szabályt erősítik, hogy meg kell tanulni a gazdának a kutyáját sétáltatni, ha örömét akarja lelni abban a tizenegynéhány évben, amelyet együtt töltenek.

Ja és zacskót ne felejtsenek el magukkal vinni, ha sétálni mennek kutyájukkal !!

Holovitz Lajos